Üdv!
Ismét Naomi lennék, élőben Pécsről. Remélem mindenkinek remekül telt a hétvégéje. :) (nekem jobban nem is telhetett volna :D )
Amióta haza jöttem, John Lennontól az Imaginet hallgatom sokadszorra, és nem tudom miért. Lehet, hogy nagyon illeszkedik a kedvemhez. Valahogy úgy érzem magam, ,mint egy virág, ami egész ideáig a napsütést várta, és végre kinyithatta szirmait, mert a napsütés végre elérte. :) Ezt éreztem reggel is, amikor kiléptem a teraszra, és a meleg napsugarak az arcomat simogatták. Tudom, tudom, túl érzelmes vagyok, de nem tehetek róla, nőnek születtem. xD
Matyi itt volt a hétvégén, és annyira örülök neki. :D Sajnos korábban vissza kellett mennie Pestre, de örülök, hogy itt volt velem. :) ♥♥♥♥♥
Nnna, végre megint süt a Nap. Yay! Bezzeg amikor hazafelé jöttem, rossz volt. :S
Közben nézegettem hippi cuccokat, és nem tudom miért, de tetszettek... asszem valami baj van velem... nekem az ilyeneknek nem kéne tetszeniük.
Közben félbehagytam a blogot egy időre, és csak feküdtem az ágyon, gondolkozva, miközben Massenet, Meditation című darabját hallgattam. Különböző képek villantak be előttem, miközben ebben a csodálatos muzsikában gyönyörködtem. Egy tavaszi táj... tele virágokkal... sárgával és fehérekkel. Egy lány fehér, fordos ruhában a virágok között táncol, olyan mint egy pillangó, ami egyik virágról a másikra libben... hirtelen a lány én leszek. Kezemben egy szál vörösrózsa a sárga-fehér virágszőnyeg közepén. Az ég kék, a nap erősen süt, kezemben megszorítom a rózsát, majd az megszúr, és parányi vércseppek pottyannak a földre... Boldogan látom magam, megszűnt minden fájdalom, a szúrást észre sem veszem. Kilépek a fehér papucsomból, hogy érezzem a meleg, puha földet a lábammal.
Lágy szellő ölel körbe egy időre, arcom lágyan megcirógatja, majd tovább suhan kecsesen, megsimogatva az összes kis virágot, egytől egyig. Minden csendes, minden nyugodt, minden olyan egyszerű és mégis gyönyörű. Egyet pördülök a virágok között, lehunyt szemmel, és érzem, hogy szívem nagyot dobban. A rózsát a szívemhez szorítom, tekintetem az égnek emelem, arcomra egy boldog mosoly kerül, majd könnyeimmel küszködve csak ennyit mondok: Köszönöm szépen...
Hosszú idő elteltével ez az első olyan rövid történetem, amiben nem szomorúságról írok... azt hiszem lelkem végre kivirágzott...
