Üresnek érzem magam belül... teljesen érzelemmentesnek. Csak ülök egyhelyben és nézek magam elé. Az is furcsa, hogy valahol meg sírni volna kedvem... nem tudom mi van velem, minden fekete-fehér. Sajnos ezt megérteni sem fogom egykönnyen. Lehet azért van ez, mert egy hétig négy fal között voltam és semmi mást nem csináltam, csak a papírokat bújtam... amire szükségem lenne, az egy ölelés... egy jó nagy, szívből jövő ölelés.
Tudom jól magamról, hogy lelkileg eléggé instabil vagyok. Talán az évek alatt jött sok érzelmi megpróbáltatás miatt lettem ilyen. Igyekszem megerősödni, de még mindig nem vagyok az igazi. Nem vagyok egyszerű eset, tudom... szeretnék mindenkitől támogatást és türelmet kérni. Nyáron csak felengedek...
